Kiválasztottak

1.

Shadree halkan kopogott a kórterem ajtaján, aztán benyitott.

Connie Underso ott feküdt az ágyán, és bár sápadt volt még, látszott rajta a bacta-kezelés hatása.

 - Hello Shadree! – Arcán bágyadt mosoly játszott. – Mi járatban vagy erre?

 - Híreket hoztam: egy rosszat és egy jót. Melyikkel kezdjem?

A nő fáradtan vállat vont.

 - A jóval, ha lehet.

 - Megérkeztek az újoncjelöltek. Úgy gondoltuk, hogy ma válogatjuk ki őket, veled meg majd holokomon keresztül tartjuk a kapcsolatot. Így te is véleményt mondhatsz róluk. Mellesleg akár le vagy sérülve, akár nem, te vagy az osztag vezetője. Én csak helyettesítelek. Szóval jogod van látni a jelölteket.

Connie szórakozottan bólintott.

 - Te tűntél a legmegfelelőbbnek erre a feladatra. Gondolj bele, mi lett volna, ha Moront választom? – Ahogy Shadree arcára pillantott, erőtlen kacagás hagyta el a száját. – És mi a rossz hír?

A lány sejtelmes arckifejezéssel előhúzta a háta mögé rejtett csomagot.

 - Andrus küldött neked ebédet.

 - És ebben mi a rossz?

 - Hogy ő maga készítette.

2.

 - Újoncok, azt mondod? – dünnyögte Moron Andrus, miközben helyet foglalt a számára kikészített széken. A szobát, ahova épp beléptek, csupán egy acélüveg ablak – ami csak az egyik oldaláról volt átlátszó - választotta el a szomszédos helyiségtől, ahol majd a tizenhárom jelentkező közül fogják kiválasztani azokat, akik bekerülnek az osztagba.

 - Igen, zöldfülű – mondta Shadree, és adott egy gyenge, oktató jellegű fülest a férfinak.- És viselkedj rendesen!

Moron megdörzsölte a fejét, mintha komolyan fájt volna neki az ütés.

 - Áú! – mondta szemrehányó hangon. -  Egy: Ezt miért kaptam? Kettő: már nem vagyok zöldfülű. A posztom örökösei ott várakoznak. Három: mi az, hogy viselkedjek rendesen? A többiek is itt vannak, rájuk ez nem vonatkozik?

 - Egy: azért kaptad, mert…mert megérdemled. Kettő: attól, hogy több zöldfülű érkezik az osztagba, számomra te még az maradsz – Megborzolta Moron haját, mire az újabb szemrehányó pillantást vetett rá. – Három: ami a többieket illeti, örülök, hogy itt vannak. Majd vigyáznak rád. Ugye? – fordult az említettek felé.

Azok vigyorogva – már amit egy vukinál és egy bothainál vigyornak lehet nevezni – bólogattak.

 - Gazdám tájékoztatja önt, hogy örömmel tesz eleget a kérésének – fordította Csipogó Tanoshikka szavait.

Shadree még egy utolsó „viselkedjetek, vagy baj lesz” pillantást vetett rájuk, és átsétált a szomszédos terembe. Leült az íróasztal mögé készített székre, és benyomta a szomszédos ülőalkalmatosságra helyezett holokomot. Pár másodpercen belül a széken megjelent Connie életnagyságú felvétele. Valójában a betegágyán ült, de így úgy tűnt, mintha a széken tette volna mindezt.

 - A többiek? – kérdezte a nő az acélüveg ablakra pillantva, amiről visszatükröződött a szoba és a benne tartózkodók képe.

 - Egyelőre rendben vannak.

Connie elégedetten bólintott.

 - Akkor jó. Tehát ki az első jelöltünk?

 - Összesen tizenhárman vannak, és nekünk csak hét kell. Az első pedig… - A listájára pillantott. - … egy rodiai. A neve Juoro Truden. A szimulátorban és valós gépekben teljesített eredményei egész jók. Célzása hetven százalékban pontos.

 - Jelleme?

 - Itt azt írják, kötelességtudó, pedáns. A többit majd meglátjuk.

A szájához emelte a komlinkjét, és behívta a jelentkezőt.

A rodiai belépett az ajtón, aztán leült a jelentkezők számára odakészített székre, Shadreeval és Connie holo-másával szemben.

 - Jó napot, hölgyeim! – biccentett feléjük.

A két pilótanő viszonozta a köszöntést, aztán Shadree rögtön a tárgyra tért.

 - Ön a yavini kék osztagtól jött, igaz?

 - Igen, asszonyom.

 - Az aktái tanúsága szerint remek pilóta és tüzér. Igaz ez?

A lány kíváncsian várta a választ. Ő, ha a rodiai helyében lett volna, azzal állt volna elő, hogy „nem, csak meghamisítottam az adatokat”. Viszont Trudent láthatóan nem abból a fából faragták, mint őt.

 - Igaz.

 - És miért szeretne épp ehhez az osztaghoz csatlakozni?

A rodiai egy pár pillanatig elgondolkozva meredt maga elé.

 - Azt hiszem, önök lehetnének a Vörös Osztag utódja. Megtiszteltetés lenne önök közé tartozni.

 - Rendben. Egyelőre ennyi. Üdv a jelöltek közt, Trudent!

Juoro felállt és tisztelgett.

 - Várom az eredményt – Kinyitotta az ajtót, és mielőtt kilépett rajta, még visszanézett a két nőre. – Megtiszteltetés volt önökkel találkozni.

A nyílászáró becsukódott, Connie pedig kérdőn meredt társára.

 - Szerinted?

 - Talpnyaló – fejezte ki véleményét Shadree egy tömör szóban. – Túlságosan szabálytisztelőnek tűnik.

Connie felvonta a szemöldökét.

 - Ha végül bekerül a csapatba, gondolom, első dolgod lesz, hogy ezen változtass.

 - Ezt akár meg is ígérhetem – vigyorgott a lány, majd újra a listájára pillantott. – A következő jelöltünk egy ithori…

3.

Moron magához képest csendben figyelte, ahogy Shadree és a parancsnok kérdéseket tettek fel a jelentkezőknek. A második, egy ithori, olyan hangnemben válaszolt, hogy attól még bíbor ötös haja is az égnek állt. Bár lehet, hogy ez amiatt volt, hogy a csigaszerű idegen több trágár kifejezést használt, mint amit a lány életében hallott - ez pedig nagy szó.

A két nő beszélgetés utáni arckifejezéséből ítélve a jelentkező nem nyerte el a tetszésüket.

A harmadik egy ember volt, egy elég magas nő. Sötétvörös haját nagyjából tíz centisre nyírva hordta, és Moronnak az a benyomása támadt, hogy nem esne nehezére megvakarni Tanoshikka fejét. A beszélgetés során kiderült, hogy a nő az Abregado-rae-ről származik, és pár évig csempészként dolgozott. Újoncként osztották be az Okker osztagba, nagyjából egy évvel ezelőtt. Kötelességtudóan válaszolgatott a feltett kérdésekre, de a stílusában megvolt a Shadree ízlésének megfelelő mennyiségű lázadás.

 - Szerinted mit fog ehhez szólni Ackbar? – kérdezte Jorka. – Elég volt neki Solo… most már csempészek is jelentkeznek vadásznak?

Tanoshikka morgott valamit.

 - Gazdám közli önnel, hogy a hölgynek igen jók az átlagai. Véleményem szerint pedig nem a származásuk alapján kellene megítélni a jelentkezőket. Bár meg kell, hogy mondjam, a csempészet minden szempontból illegális, és ennél fogva bünte…

 - Oké, oké, értettük! –csitította Moron.

Az elkövetkező pár jelölt között voltak ígéretesek és kevésbé azok. Aztán belépett egy fiú. Ahogy Andrus végignézett rajta, elcsodálkozott, hogy milyen fiatal. Aztán ahogy az arcára siklott a tekintete, egy pár pillanatig mereven nézte. Valahonnan nagyon ismerős volt neki.

4.

 - A következő jelentkező… - Shadree az adattáblájára nézett. Aztán megint. – Ez furcsa…

 - Mi?

 - A következő jelentkező neve Barak Stubborn.

 - Bizonyára véletlen egybeesés. Nem lehet, hogy csak téged hívjanak így. Hívd be! – vezényelt Connie.

Ahogy az ajtó kinyílt, belépett rajta egy magas, sovány, sötétszőke fiú lépett be a szobába. Miután beverte a fejét a szemöldökfába, a fájó pontot dörzsölgetve nézett körbe a helyiségen.

 - Öcsém… - motyogta Shadree elkerekedett szemmel.

 - Valami problémád van vele? – tudakolta Bíbor Egyes, értetlenül kapkodva a tekintetét a holoképe mellett ülő lány és az ajtóban álló fiú közt.

Shadree vett egy mély lélegzetet, és kifújta.

 - Nem, Connie, félreértetted. Ő az öcsém.

 - Hogy mi? Neked van öcséd?

A fiú még mindig zavartan nézett rájuk.

 - Shadree… izé… leülhetek?

A nővére helyett Connie bólintott.

Aztán mindkettejük meglepetésére a bakurai lány felállt.

 - Parancsnok, engedélyt kérek a távozásra.

 - Ugyan miért?

 - Ebben a helyzetben nem tudnék pártatlanul ítélkezni.

Connie egy pillanatig elgondolkozva nézett rá.

 - Lehet róla szó… de akkor kénytelen lennék Jorkát, Moront vagy Tanoshikkát behívni helyetted.

Shadree visszahuppant a helyére, az íróasztalra könyökölt és a kezébe temette az arcát.

 - Ne, csak Moront ne! Akkor inkább maradok.

Mivel Connie felfogta, hogy társa nem képes elkezdeni a meghallgatást, elővette saját adattábláját és lehívta rajta Barak adatlapját.

 - Szóval itt az áll, hogy te… khm… ön mindeddig kitűnő teljesítményt mutatott fel a Bakurai Akadémián. Mindenki csendes, alázatos embernek ismerte. Aztán függelemsértés miatt elbocsátották. Kifejtené ezt bővebben?

 - A nővérem példájából okulva próbáltam nem felhívni magamra a figyelmet. Aztán…

 - Aztán?

A fiú vetett egy óvatos pillantást Shadreera, aki időközben felemelte a fejét és érdeklődve figyelte az öccsét.

 - Aztán elkövettem egy apró hibát. Ez akkortájt történt, amikorra lázadók kezdtek elszemtelenedni. Minden magasabb rangú tiszt elég feszült volt, és ez fokozottan vonatkozott a parancsnokomra. Amikor ugyebár elvétettem azt a kis ballépést, teljesen kikelt magából. Szidta a nővéremet, és azt mondta, hogy semmiben sem különbözök tőle. Ezt nem tűrhettem. Én… én… megütöttem őt.

Shadree elismerő pillantást vetett rá. Soha nem gondolta volna, hogy az ő jámbor, békés testvére képes lenne bárkit bántalmazni. Úgy tűnik, tévedett. És akármennyire is vonakodott elismerni, valahol mélyen jólesett neki, hogy valaki kiállt érte. Valószínűleg ez vette rá, hogy végre megszólaljon:

 - És honnan jött az ötlet, hogy csatlakozz a felkelőkhöz?

A fiú arcán szégyenlős mosoly jelent meg.

 - Igazság szerint a parancsnokom adta az ötletet, amikor azt mondta, hogy olyan vagyok, mint te. És mert mindig is csodáltalak, hogy képes voltál meglógni onnan, úgy döntöttem, nem lenne igazságos, ha ok nélkül vádolnának. Így hát a nyomdokaidba léptem. Tartalékpilóta voltam a Yavini csatánál.

 - És nem is rossz eredménnyel – hümmögött Connie. – Rendben, fiam, ennyi volt. Nemsokára kihirdetjük a válogatás eredményét.

5.

A dolog végére mind a két lánynak, mind a szomszédos teremben várakozó társaiknak kezdett elegük lenni az egészből.

 - Már csak egy van… - motyogta Shadree.

Mindenki érezhetően megkönnyebbült, beleértve a Tuvan-bi droidot is, aki időről időre felbukkant Connie mellett és halkan figyelmeztette, hogy talán túlságosan is megerőlteti magát.

 - Egy fiatal lány… Syerra Inotas. Ember, a… Caamasról?

 - De hát azt a bolygót évekkel ezelőtt elpusztították… - vonta össze a szemöldökét Connie, ahogy az adattáblájára pillantott. – A korából ítélve lehetetlen, hogy onnan származzon.

Shadree vállat vont.

 - Ide mégis ez van írva. Elvileg gyerekkorában a családja a túlélők táborait járta, hogy segítsenek a szerencsétleneknek – A szájához emelte az adóvevőjét, és behívta az utolsó jelentkezőt.

Amikor az belépett a helyiségbe, a bent lévőknek tátva maradt a szájuk. Ahogy arról az alig százötven centis, göndör, világosszőke hajú lányra néztek, inkább el tudták volna képzelni annak a fiatal misszionáriusnak, akinek az aktája leírta, mint egy vadászpilótának.

A lány kedvesen rámosolygott a két pilótára, és leült a kikészített székre.

 - Ööö… te vagy Syerra Inotas? – kérdezte Shadree, a vele szemben ülő jelöltet figyelve, aki talán még az öccsénél is fiatalabbnak tűnt. Mi történt? Most már óvodaként működünk?

 - Igen, én vagyok.

Shadree már meg sem próbálta magázni. Minek? Ha a lánya nem is, de a húga simán lehetett volna.

 - És miért akarsz csatlakozni hozzánk.

Syerra mindeddig vidámságtól ragyogó arcán sötét árnyék suhant át.

 - A birodalmiak elpusztították a Caamast, számtalan őslakossal és a fél családommal együtt. Aki képes ilyesmire, nem érdemli, hogy fennmaradjon.

Connie megértően bólogatott. Kezdetben neki is hasonló érzései voltak, miután a Birodalom elpusztította a szülőbolygóját. Viszont a Caamas élővilága már azelőtt megsemmisült, mielőtt ez a lány megszülethetett volna…

 - Tehát te nem ott születtél?

 - Nem – rázta a fejét Syerra. - A szüleim túlélték a mészárlást, mert az adott pillanatban épp nem tartózkodtak a bolygón. De én attól függetlenül a Caamast tekintem otthonomnak.

 - Értem – hümmögött Connie. – Esetleg szeretnél még mást mesélni magadról? A repülési eredményeid korodhoz képest meglepően jók, tehát szerintem ennyi elég is volt.

Syerra feltápászkodott, és egy kecses pukedli kíséretében az ajtó felé libbent.

 - Egyetértek. A lehetséges mielőbbi viszontlátásra, parancsnok!

6.

Ahogy Syerra belépett az étkezdébe, ösztönösen körülhordozta a pillantását az asztalok körül helyet foglaló társaságokon. Voltak köztük idegenek – bizonyára a Corellian Wind legénységének tagjai – és ismerős arcok, akikkel a meghallgatás előtt találkozott. Az asztalokon látszott, hogy könnyen mozgathatók, szükség esetén összetolhatók, de most mindegyik külön állt, körülöttük nullától négyig terjedő népességgel.

Odasétált az ételkiadó-ablakok egyikéhez, és leadta a rendelését a droidnak, aztán miközben várt, feltérképezte a szabadon álló helyeket. Nemsokára meg is látott egy háromfős társaságot: egy nálánál kicsivel idősebb fiú szorongott egy magas arkanai és egy alacsony bimm között. Ahogy elnézte, mind a ketten jobban érezték magukat, mint ember társuk. Szerencsétlen srác beszorult a két idegen közé, és rémülten kapkodta a fejét köztük – valószínűleg épp összevitatkoztak valamin.

Syerra átvette az ételét és elindult az asztal felé. Ő maga talán még a bimmnél is alacsonyabb volt, így a társaság csak akkor vette észre, amikor már öt méterre járt tőlük.

 - Szabad ez a hely? – kérdezte.

A fiú bólintott; arcán a megkönnyebbülés jelei látszottak. Bizonyára örült, hogy nem lesz egyedül az arkanai és a bimm között.

 - Syerra Inotas vagyok – mosolygott a többiekre. A magas, fehér hajú nő végigmérte őt fehér szemeivel – amitől a lánynak felállt a hátán a szőr -, aztán vállat vont és folytatta az evést. Vele szemben a többiek egy kicsit több hajlandóságot mutattak a társalgásra.

 - Engem Dorf Genntynek hívnak, fiatal társunk pedig Barak Stubborn – jelentette ki az alacsonyabbik idegen. – Örülünk, hogy megismertük, Inotas kisasszony.

 - Hívjatok csak nyugodtan Syerrának! – Érdeklődő pillantást vetett a fiúra. – Stubborn? Nem úgy hívják az egyik pilótát, aki a meghallgatásokat vezette?

Barak zavartan kotort egyet a tányérján lévő köretben.

 - Ő a nővérem.

 - Ezek szerint nálatok családi örökség a repülés képessége.

 - Olyasmi – vont vállat a fiú.

Syerra alaposan megrágott egy darab salátát. Miután lenyelte, megszólalt:

 - És mikor hirdetik ki az eredményeket?

 - Bármelyik pillanatban megtehetik.

A lány bátorító mosolyt villantott idegesnek tűnő társára.

 - Nyugi! Tizenhárom jelentkezőből választanak ki hetet. Több mint ötven százalék esélyed van a bejutásra. És ha tényleg olyan képességeid vannak, mint a nővérednek, akkor még több.

 - Kösz, ez rendes tőled.

Pár perc néma étkezés után megreccsentek a kantin falaira szerelt hangszórók, és Connie Underso hangja szólalt meg:

 - Hölgyeim és uraim, megszületett a válogatás eredménye. A kiválasztottak a következők: Dorf Gennty, Juoro Truden, Syerra Inotas, Ilis Acre, Barak Stubborn, Dracharozev Vergulmar és Hennora Naru. A bíbor osztag nevében üdvözlöm őket, és húsz perc múlva várom őket az eligazítóban.

Barakból megkönnyebbült sóhaj szakadt fel.

 - Látod, megmondtam! – vigyorgott Syerra.

A lány vállat vont.

 - Nem igazán… Viszont nem tájékozódok túl jól a hajókon, úgyhogy jobb, ha már most elindulok – Még egy mosolyt küldött újdonsült csapattársa felé, felemelte a tálcáját, aztán a rá jellemző könnyed léptekkel elsétált.

Írta:

Sanchia